Bernát és Bianka, a fiatal gerlepár, Őszi Robi, az íróbarát, aki most is a narrátor szerepében tündököl; Lizi, a cserfes és jószívű barátnő, Félix, Piri néni sármos udvarlója, és természetesen Kálmánka, Csepel kedvenc postásfiúja sem maradhat ki a sorból, aki eddigi élete legkomolyabb döntése előtt áll, és a döntés meghozatalában, vagy inkább megerősítésében kedves barátja, Piri néni segítségét kéri.
Feltűnik még a különc és igen hanyag Suzy is, akiről alig tudni valamit, és amit tudunk, az nem épp szimpatikus mivoltáról győz meg minket. Ezek mellett ugyanúgy jelen vannak a könyvben a kicsinyke, napi történések, melyekről Piri néni úgy mesél, olyan laza, elegáns, és jópofa stílusban, hogy egyből látjuk magunk előtt az egész jelenetet, átéljük, megéljük vele, és a humoros szituációkon ugyanolyan nagyokat röhögünk, ahogyan Piri néni is. A szomorkásabb részeknél, mert az élet már csak ilyen, hogy van neki egy melankolikusabb oldala is, picit elszontyolodni is ér… De a könyvben, ahogy az eddigiekben is, főként a vidámságé, a hahotáé, a jókedvé a főszerep, meg persze a nagy fokú életszereteté, ami Piri néninek már szinte védjegyévé vált. Pár óra önfeledt móka és kacagás. Ezt ígéri a könyv. Nem többet. De az is igaz, és manapság ez már nagy szó, igazi kuriózumnak számít: nem is kevesebbet! Hajrá, Piri néni!